Pesterzsébeti lexikon

Az alábbi oldalon Erzsébethez kötődő érdekes személyek életrajzait és egyéb, városrészünk történetéhez köthető információkat igyekszünk gyűjteni és közkincsé tenni. Az oldalt fokozatosan töltjük fel, s szívesen vesszük az Ön segítségét is. Ha fontosnak gondolt címszava lenne, s vállalkozik annak megírására, mi köszönettel feltesszük a honlapra. Természetesen a szerkesztés jogát fenntartjuk. Ugyancsak kérjük, ha a fölvitt adatokban hibát, javítani valót talál, jelezze felénk! Köszönjük.

 

Bicsérdy Béla

(Budapest, 1872. márc. 20. – 1951. dec. 7., Billings, Montana, USA) A róla elnevezett természetes gyógymód felfedezője és népszerűsítője. Fogarason, ahol apja rajztanár volt, kereskedelmi érettségit tett, s előbb Berettyóújfaluban, majd 1916-ig Fogarason adótiszt.
A 20-as évek elején országszerte hirdetni kezdte sajátos étkezési és növényi táplálkozási rendszerét. Tízezres példányban magyarul és románul megjelent könyvei az emberi élet meghosszabbítását ígérték.
Tanításának sarokköve a nyers gyümölcs és zöldség fogyasztásának központba állítása.
Művei: Az életművészet könyve és makrobiotika…, A Halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meghosszabbítása…, Az Ember hivatása vagy a boldogság és siker biztos forrása…
A 30-as évektől több mint egy évtizedig Pesterzsébeten élt.
1951-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol egyházat alapított és saját templomában egyik híve agyonlőtte. (Más források szerint kilökték a vonatból).
Tanításai (a bicsérdizmus), ma ismét népszerűek, különösen a vegetáriánusok körében.
Forrás: Romániai magyar irodalmi lexikon

 

Dr. Csanádi Árpád

(Pesterzsébet, 1923. február 23. – Budapest, 1983. március 7.) magyar bajnok labdarúgó, testnevelőtanár, edző, sportvezető, sportdiplomata, címzetes egyetemi tanár.
Testvére, Ferenc is labdarúgó, edző. Felesége Erdődi Katalin atléta, testnevelőtanár.
1941-ben a Pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban érettségizett, 1941-től két évig a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott, 1948-ban a TF-n testnevelőtanár oklevelet szerzett. 1969-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az olimpiák történetéből doktorált.
1946-tól 1950-ig a FTC labdarúgója. 47 alkalommal szerepelt az első csapatban, tagja volt az 1948/1949-es bajnokcsapatnak. 1956-tól 1957-ig a csapat edzője.
1948-tól 1949-ig a budapesti Szent Imre Gimnázium testnevelőtanár, 1949-től 1962-ig a testnevelési Főiskola munkatársa; tanársegéd később adjunktus, majd docens lett.
1952-től különféle megbízásokat kapott a magyar sport irányításában. Több olimpián volt a magyar csapat egyik vezetője. 1966-ban a Budapesti Atlétikai Európa-bajnokság szervező bizottságának elnöke. 1958-tól haláláig a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, 1962-től 1983-ig a sporthivatal /MTS OT, OTSH/ elnökhelyettese.
1964-től haláláig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja. Funkciói a szervezetben: 1968 a programbizottságának elnöke;1975-től 1979-ig és 1982-től 1983-ig a végrehajtó bizottságának tagja; az utóbbi időszakban a NOB sportigazgatója.
Több labdarúgás témájú szakkönyvet írt, melyet számos nyelven lefordítottak.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Forrás: Wikipédia

 

Dr. Vajda Árpád

Pesterzsébet történetének legeredményesebb sportolója. A kiváló sakkozó háromszor nyert csapatban olimpiai bajnokságot: 1927-ben Londonban, 1928-ban Hágában és 1936-ban Münchenben Ezüstérmet nyert 1930-ban és 37-ben. A civilben rendőrségi fogalmazó évtizedeken át szervezte az erzsébeti sakkéletet. 1896. május 2-án Rimaszombaton született, 15 évesen, nyitrai gimnazistaként már a Magyar Sakkszövetség tagja, sőt a kongresszuson is részt vesz. 1913-ban költöznek Erzsébetfalvára, onnan kezdve a Budapesti Sakk-kör tagja s az marad 1951-ig, a feloszlatásig. Diákként a könyvtár kezelője, később a kör vezetői közé tartozik.
1921-ben az újjáalakult Magyar Sakkszövetség vezetőségében választmányi tag, később tanácstag. Csapatkapitány, FIDE delegátus is volt. A háború alatt visszavonul, utána MADOS csapatkapitánya, társelnöke, 1949 után a Sakkszövetség elnöki tanácsának tagja.
Érettségi után rendőrségi díjnokként kezd dolgozni és párhuzamosan jogot tanul: „mezei jogász” 1916-18 közt katona volt, aztán ismét a rendőrségnél dolgozott.
1927-35 közt a Budapesti Főkapitányságon, a Pesterzsébeti Kerületnél majd a VII. kerületi Kapitányságon fogalmazó, 1936-ban címzetes kapitány. 1937 Pestszenterzsébeti kerületi Kapitányságra kerül, tényleges kapitányi ranggal (ami nem jelenti azt, hogy ő a Kapitányság vezetője: vezető és helyettesvezető a két első ember), 1942-44 közt ugyanott tanácsos, a Kapitányság harmadik embere.
A II. világháború után a rendőrség állományában maradt, ami nem volt kis dolog, hiszen alig néhány régi rendőrtisztet vettek át. Ő azonban nem csak, hogy távol tartotta magát a korábbi politikai mozgalmaktól, hanem esetenként segítségére volt azoknak, akik erre rászorultak. Ezt méltányolták.
A sakkal 1967 októberi haláláig kapcsolatban maradt.

KIRÁLYINDIAI VÉDELEM E 81
Schelfhout (Hollandia) Dr. Vajda (Magyarország)
Hága, sakkolimpia, 1928
1. d4 H.f6 2. c4 g6 3. H.c3 F. g7 4.
e4 d6 5. f3 0-0 6. Fe3. H.bd7 7. K.d2
b6 8. 0-0-0 c5 9. d5 a6 10. g4 H.e5 11.
F. e2 b5 12. cxb5 axb5 13. F. xb5 F. a6
14. F. xa6 B. xa6 15. K. e2 K. e8 16.
V. d2 B. b8 17. V. e1 c4 18.F. c1 H. fd7
19. f4 H. d3† 20. B. xd3 cxd3 21. K. xd3
H. c5 22. K.f3 F. xc3 23. bcx3 B. a4 és
világos feladta.(0:1)
Forrás: Bottlik Iván írásai (Sakkélet c. folyóiratban)

 

Féja Géza

Szentjánospusztán született 1900. december 19-én, író, újságíró, szerkesztő, szociográfus, irodalomkritikus volt.
Édesapja korán meghalt. Léván töltötte gyermekkorát, itt végezte a gimnáziumot is. 1919-ben érettségizett. 1920-tól menekültként a budapesti egyetem magyar-német szakos hallgatója, az Eötvös-kollégium tagja. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. 1923-ban szabó Dezső vonzásába került, az Auróra, majd az Élet és Irodalom munkatársa.
1927-től az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézet igazgatóhelyetteseként a környező szegény falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Esztergom-tábor fontos állomás az életében: itt ismerte meg majdani feleségét, itt lett férj, apa, majd özvegy. Kapcsolatba került a Bartha Miklós Társasággal: egyik ösztönzője lett a falukutatók mozgalmának: teoretikusa a népi írókat tömörítő Válasz című folyóiratnak. 1929-33-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre belső köréhez tartozott, az Előőrs, a Kohó (1931), a Szabadság munkatársa, szerkesztője volt. 1931-től egyik szervezője a Nemzeti Radikális Pártnak.
1933-37 között Pesterzsébeten tanított a Széchenyi István Polgári Fiúiskolában. A szlovenszkói Magyar Írás című társadalmi és irodalmi lap főmunkatársa, a Kazinczy Kiadó lektora, 1934-44 között a Magyarország című lap belső munkatársa volt. Közéleti tevékenységet vállalt: részt vett a Márciusi Front programjának kidolgozásában (Bibó Istvánnal együtt). 1937-ben jelent meg Viharsarok c. szociográfiája. Könyvéért nemzetgyalázás címén per be fogták, majd elítélték, tanári állásából elbocsátották. Politikai nézetei miatt 1945-től 1957-ig nem jelenhetett meg könyve.
1945-1956 között Békéscsabán élt, kirekesztődött az irodalmi életből, könyvtárosként dolgozott. Sokat tett a háború után elkallódó, de közgyűjteménybe tartozó könyvállomány megmentéséért.
1956. november 1-én visszatért Budapestre, a Petőfi Párt (az újjászervezett Nemzeti Parasztpárt) Irányító Testületének tagjává választották. 1956-60 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, mint tudományos főm unkatárs. 1960-ban innen ment nyugdíjba. 1966-ban József Attila díjat kapott. Sok műfajban alkotott: tanulmányokat, történelmi regényeket, irodalomtörténetet, irodalmi kritikákat is írt.1978. augusztus 14-én hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.
Forrás: Wikipédia

 

Ferenczy Endre (1947-ig Fischer)

(Erzsébetfalva, 1912. febr. 25. – Bp., 1990. márc. 11.): történész, könyvtári tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár, a történettudományok doktora (1977). Egy.-i tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán végezte 1929-33-ban történelem-latin-görög szakon, 1934-ben bölcsészettudományi doktorátust (ókori történelem), 1935-ben középisk. tanári oklevelet szerzett. 1935-37-ben a bécsi Magy. Történetkutató Intézet, illetve a római Accademia d’Ungheria ösztöndíjas kutatója. 1938-1950 között a bp. egy. ókortörténeti tanszékén gyakornok, tanársegéd majd adjunktus, közben 1946-47-ben a bp.-i Egyetemi Könyvtárba osztották be szolgálattételre. 1947-ben egy.-i magántanárrá képesítették a „római társadalomtörténet” tárgyköréből. 1951. jan. 31-én az egy.-ről azonnali hatállyal elbocsátották. 1951-52-ben a Múzeumok és Műemlékek Orsz. Központjában könyvtári előadó, 1953-1972. aug. 31. között az MTA Könyvtárának tud. főmunkatársa, utána az ELTE Bölcsészettudományi Karán az ókori (görög-római) tanszék egy.-i tanára 1983-ban történt nyugalomba vonulásáig. Vendégprofesszorként működött 1968-ban a bécsi, majd 1978-ban a cataniai egy.-en, mindkét egy. ókori jogtörténeti tanszékén. – Tagja volt tudományos társaságoknak: Société Internationale „Fernand dr. Visscher” de la Droit de ľAntiquité (SIDA); MTA Ókortudományi Társaság. – F. m. Dionysius Halicarnassensis és M. Terentius Varro (Bp., 1934); Contributo alla storia del movimento dei populares (Roma, 1937); Világtörténelem. Az ókor és középkor Nagy Károlyig (Tankönyv, Bp., 1945); A magyarföld népeinek története a honfoglalásig (Bp., 1958); Bevezetés az ékírásos jogtörténetbe (Bp., 1962.); Hérodotosz: A görög perzsa háború (bev., sajtó alá rendezte, Bp., 1967); From the patrician state to the patricio-plebeian state (Bp.-Amsterdam, 1976); Rechtshistorische Bemerkungen zur Ausdehnung des römischen Bürgerrechts und zum Ius Italicum unter dem Prinzipat (Aufstieg und Medergang der römischen Welt, Band 14/B. Berlin-New York, 1982); Az ókori Róma története (egyetemi tankönyv, Hahn István és Maróti Egon társszerzőkkel, Bp., 1992). – Irod. Darabos Pál: F. E. (Könyvtáros, 1990. 7. sz.); Sarkady János: F. E. (Antik tanulmányok, 1992. 1-2. sz.).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

 

Fonyó József

1934-ben született. 1958-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát. Először a kecskeméti Katona József Színház szerződtette, majd 1962-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Pályafutását táncoskomikusként kezdte, de elsősorban vígjátékok és drámák karakterszerepeiben alakított maradandót. Gyakran szerepelt filmekben, sokaknak emlékezetes szerepe a Várkonyi Zoltán rendezte Egy magyar nábob fiatal asztalos segédje vagy a Kőszívű ember fiaiban, mint verselő bécsi forradalmár.
1961-ben Jászai Mari-díjat kapott.
A színművész haláláig, 2004-ig élt Pesterzsébeten.
Forrás: Vígszínház.hu

 

Forgács Rózsi

A huszadik század első felének mára méltatlanul elfeledett nagy színészegyénisége volt Forgács Rózsi.
Kecskeméten született 1886-ban. A színiiskola elvégzése után 1904-től a Thália Társaság művésze lett.
Ebben a modern kísérleti színházban elsősorban Ibsen nőalakjainak megformálásában alkotott maradandót.
Egyik első bemutatójukról így írt Ady Endre a Budapesti Napló 1905 novemberi számában:
Szeretjük a modern magyar fiataloknak Thália-társaságát. Lehet, hogy egyelőre csak kíváncsiakat hódítanak és képzelődőket. De nagydolog már az is, hogy hódítanak.
Van egy színésznője a truppnak: Forgács Rózsi. A becsületes, igazi színésznek olyan, igaz hangjait hallatta ma néha Hilda szerepében, milyeneket még nem hallottunk magyar színésznőtől. Fiatal és forratlan leány, de nagyszerű ígéretek adója.
A Thália megszűnése után 1907-08-ban a Népszínház-vígopera állandó vendége, 1908-09-ben a Magyar Színház tagja volt. 1914-18-ig Kolozsvárott játszott, 1918-től 1923-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Erről a korszakáról írt Bánóczi László a Nyugat 1923. évi 15. számában:
A harmadik nemzedék legnagyobb tehetsége Forgács Rózsi. A Thália műsort reformáló és színpadi együttest alkotó forradalma vetette fölszínre. Hebbel Mária Magdolnájában az öreg asztalos mester leányát, Klárát játszotta. Az első három felvonás csak naturalista feladatot ró a színészre. Ezt biztosan, ízlésesen, túlzó részletezéstől menten oldotta meg. Azután jön az a jelenet, amelyben egyedül van, mielőtt elmegy meghalni. Nem afféle „nagy jelenet” ez. Alig pár szó az egész, amit a költő a szájába ad. De ahogy néhány sóhajjal, néhány gesztussal, néhány pillantással elbúcsúzik a szobától, megszokott környezetétől, az élettől, az megrendítően nagy volt. tökéletes komprimáltsággal éreztette mindazt, amit ifjú életében megélnie adatott: a szigorú hétköznapokat, a boldogság néhány rövidke percét, az utolsó hetek hajszolt önmarcangolásait. E néhány pillanatban Forgács Rózsi levett magáról mindent, ami földi, ami naturalizmus, túlnőtt szerepe adottságain, az a néhány pillanat az örök nőiség fájdalmas válása volt az élet szennyétől. Hebbel után a hatalmas feladatok hosszú sora következett: Ibsen, Hauptmann, D’Annunzio, Gorkij, Wedekind és Forgács Rózsi együtt nőtt a feladataival. Egyre mélyebb, egyre eszköztelenebb, egyre emberibb lett. Különösen meglepő volt szinte csalhatatlan stílus érzéke. D’Annunzio Holt Városában a vak feleség szerepében csodálatosan érzékeltette e perverz sorstragédia görögös levegőjét. Hauptmann Elgájában romantikus volt, a Vadkacsa Hedvigjének suta gyermeki bája pedig a magyar színpadművészet egyik legzavartalanabb emléke. Forgács Rózsi legnagyobb művészi értéke az a hihetetlen intenzitás, amellyel a fájdalmat és szenvedélyt ki tudja fejezni. A legfiatalabb generációban senki sincs ebben hozzá fogható. Forgács Rózsi a modern magyar színművészet leghivatottabb tragikája.
A Thália megszűnése után Forgács Rózsi gyönyörű pályája derékba tört. Igazi magyar sors lett az osztályrésze. Először a Magyar Színházhoz került, ahol nem neki való feladatokat bíztak rá. Néhány esztendei szünetelés után a Nemzeti Színházban láttuk viszont. Itt érthetetlen okokból csak kisebb szerepekhez jutott. A nagy közönség már-már megfeledkezett volna róla, ha nem adódott volna néha olyan alkalom, mint pl. Az Írók Színházában Füst Milán bemutatója. Amikor azután Hevesi Sándor került a Nemzeti Színház élére, mindenki komolyan számíthatott rá, hogy Forgács Rozsit végre visszahelyezik jogaiba. A Nemzeti Színháznál azonban úgy látszik, azt hiszik, hogy az új program megvalósításában nincsen szükség Forgács Rózsira és fölbontották a szerződését. A magyar színészet nagyon gazdag kitűnő tehetségekben, de azt a fényűzést egyetlen kultúra sem engedheti meg magának, hogy legkülönbjeit némaságra kárhoztassa. Ha Forgács Rózsi németnek születik, ma világhírű ünnepelt művésznő, akit vendégjátékán egész Pest áhítattal hallgatna a Nemzeti Színház vezetőségével az élén.
1923-1927-ig Kamaraszínház néven vezetett kísérleti színházat. Az egykorú konvenciókkal és modorosságokkal szemben a színjátszás és a rendezés modern elveinek megvalósítására törekedtek.
Olyan régi és új színművek bemutatását szorgalmazták, amelyek nem szerepeltek a fővárosi színházak műsorán. 1926 májusában a Teréz körúti Színpadon léptek fel, 1927-ben Pest vidéki munkásotthonokban játszottak. Utolsó előadásaikkal 1927 őszén Nyíregyházán szerepeltek. 1926-tól főként gyermekdarabokat játszottak.
A vállalkozás anyagi nehézségek miatt 1927-ben csődbe ment. A drámai hősnőket egyszerű, póztalan, de erőteljesen átélt játékkal formáló színésznő végleg visszavonult a színpadtól. 1944-ben pestszenterzsébeti otthonában a német megszállás után férjével, Rogoz Oszkárral öngyilkos lett.
Végezetül álljanak itt Kosztolányi Dezsőnek a Nyugatban megjelent sorai Forgács Rózsiról:
Lehet-e szellemeket idézni? A szellemek elrebbentek vagy beérkeztek. Csak Forgács Rózsi van itt, ki bujdosó útján visszatért oda, ahonnan magasba szállt, koszorúival és fájdalmával be nem érkezhető tehetsége dicsőségével. Gyászruhában ül a pamlagon, szép mozdulattal. Ő az orosz özvegy, ki majd összevész egy vidám hadnagyocskával és a perpatvar által felesége lesz. Aranyserleget tart kezében, hogy válasszon két férfi közt. Ő a német végzet, a huszadik század árnyalatával. Ő a bomlott svéd grófkisasszony. Mindegyik szerepében ugyanaz a varázs, melyet nehéz elemezni. Éles és biztos olvatag lírizmus nélkül, s mégis bensőséges. Hangja majdnem vidor, a tragikus jelenetekben is, de tiszta szívhang. Kitöréseiben pedig hatalmas. Gazdag lélek. Igaz ember. Nagy színésznő.
Forrás:Magyar Életrajzi Lexikon,
Magyar Színháztörténeti Lexikon

 

 

Galgóczy Imre

1920. január 20-án született Csúzon. Édesapja Galgóczy Endre szabómester, édesanyja Csabák Mária. A család Csúzon, Oroszkán és Csatán lakott.
Elemi iskolai tanulmányait Oroszkán, polgári iskolai és gimnáziumi tanulmányait Léván végezte. Budapesten 3 évet járt a Pázmány Péter Tudományegyetemre, filozófiát hallgatott.
II. világháborúban Szentendrén esett fogságba, s a hírhedt Temesvári fogolytáborba került. Hullottak mellette az emberek, s tömegsírokba temették őket. A táborszínház segített elviselni a rettenetes élményeket. Ott találkozott több, későbbi pályatárssal, Somogyváry Rudolffal, Mádi Szabó Gáborral. A fogolyszínházban Illyés Gyula és József Attila verseit szavalta. Nagy szerencsével egy év után hazakerült, pályáját 1945-be n Hámori Aladár társulatánál kezdte. Majd 150 jelentkezőből kiválasztották a rádióba, s a Falurádió műsorának állandó szereplője lett. Az 56-os forradalom után sokakhoz hasonlóan utcára került, s annak is örülhetett, hogy egy Pest környéki színtársulattal járhatta a vidéket.
Az idő múlásával enyhült a szigor, sok színészhez hasonlóan ismét játszhatott a fővárosban. Hosszú pályája során számos paraszthőst formált meg hitelesen. Játszott a Szegedi Nemzeti Színház, Magyar Rádió, Pest megyei Petőfi Színpad, Madách Színház, Déryné és a Népszínház társulatában.
1981-es nyugdíjba vonulása után sem pihent a Pesterzsébeten lakó művész. A tévében, rádióban, színházakban folytatta pályáját. Az Evangélium Színház egyik alapítója a rendszerváltozást követően. Több mint tíz éven át járta az országot. Műsorkínálatukban Tamási Áron, Illyés Gyula, Németh László, Madách Imre és Sík Sándor szerepelt.
Pesterzsébet sem feledkezett meg róla. Az önkormányzat sok ünnepi alkalomra meghívta fellépni, ahol Márait, Wass Albertet, Szabó Lőrincet és Illyés Gyulát szavalt. A kerület 2002-ben díszpolgári kitüntetésben részesítette. A kitüntetés után így nyilatkozott a helyi újságnak:
„Ezért az elismerésért hálás vagyok felvidéki kis falumnak, Oroszkának, a lévai gimnáziumnak, ahol emberséget tanulhattam, a pesterzsébetieknek és város vezetőinek. Egész életemben az embereket szolgáltam, s még vannak terveim”.
Terveit sajnos betegsége miatt nem tudta valóra váltani. 2002-ben megbetegedett és már csak helyben vállalt fellépéseket. 2005. március 27-én visszaadta lelkét az Úrnak.
Hitte, hogy az emberekben igenis, ma is van érdeklődés a művészetek iránt. Élete során közel ezer településen lépett föl, hiszen tudta, hogy az emberek igénylik a jót, a szépet.
Forrás: www.szinhaz.hu

 

 

 

Halász János (John Halas)

rajzfilmrendező, alkalmazott grafikus,
(Erzsébetfalva, 1912.április 16. – London, 1995. január 21.)
1927-ben főcím- és plakátrajzolóként kezdte a pályáját. Ekkor ismerkedett meg későbbi mesterével, Pál Györggyel. Az Est grafikusa volt. Miután 1930-ban egy évet Párizsban töltött, Bortnyik Sándor tanítványa, majd asszisztense lett. Munkássága kezdetben a reklámfilmekre terjedt ki. 1932-ben Macskássy Gyulával és Kassovitz Félixszel megalapították az első magyar animációs műhelyt. Első önálló rajfilmjét 1934-ben készítette. 1936-ban Angliában telepedett le. Ugyanebben az évben az első technicolor eljárással készült angol film producere volt. Feleségével és alkotótársával, Joy Batchelorral 1940-ben létrehozták a Halas and Batchelor Cartoon Films céget, amely Nagy-Britannia legnagyobb rajzfilmkészítő stúdiójává fejlődött. A II. világháború idején 60 filmet készítettek a Tájékoztatásügyi és Honvédelmi Minisztériumnak. A bűvös vászon (1951) című munkájától számítják az angol rajzfilmgyártás amerikai piacra való betörését. Nevéhez fűződik az első sztereó rajzfilm (A bagoly és a cica, 1953) és az első bábfilm (Szobor a hajó orrán, 1953). Orwell: Állatfarm című regényéből 1954-ben elkészítették az első egész estét betöltő angol rajzfilmet. Több ezer rajzfilm rajzolója, rendezője, producere volt. Az animáció szellemi atyjaként tartják számon. Állandó kutatója volt a műfaj gyakorlati és elvi problémáinak. Stílusa a naturális megoldásoktól mindinkább az aprólékos részleteket elhagyó karikatúra felé hajlott. Ötletgazdag, áradó humorú művész volt. Zeneműveket elevenített meg rajzeszközökkel. Filmet készített George Hoffnung – 1959-ben elhunyt rajzoló- közkedvelt munkáiból. 1982-ben elkészítette az első teljesen digitalizált filmet Európában, a Dilemma című alkotást, Kass János grafikai ötleteinek, műveinek felhasználásával. A nagy mesterek című sorozatban többek között Toulouse-Lautrec, Botticelli és Bosch művészetét népszerűsítette. Filmjei számos nemzetközi fesztiválon nyertek díjat. Rajz, és dokumentumfilmjei, illetve oktatófilmjei közül sokat a televízió megrendelésére készített. 1963-ban kapott Oscar-díjat a környezetvédő mozgalmakat megelőzően a civilizáció veszélyeire figyelmeztető, Autómánia 2000 című filmjéért. Az animáció nemzetközi szövetségének (ASIFA) volt az elnöke.
Forrás: Kortárs Magyar Művészeti Lexikon

 

Hortobágyi Károly

Erzsébetfalván született 1899. augusztus 11-én a magyar artisták kiemelkedő egyénisége. A húszas évek elején dolgozta ki ugródeszkaszámát, amely híressé tette.
Családja tagjaiból alakította a Hortobágyi-csoportokat, melyekkel mind itthon, mind külföldön sikert aratott.
A szerepléstől visszavonulva az Artistaiskola tanára lett. 1973. július 27-én hunyt el Budapesten.
A ma adható legnagyobb állami szakmai artista elismerést, a Hortobágyi-díjat, róla nevezték el.
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

 

Kölcsei Kende Kanut (1821-1903)

Báró Kende Zsigmond fia, 1849-ben szolgabíró, a szabadságharc után Szatmár megyei birtokaira vonult vissza. 1861 után két évtizeden át országgyűlési képviselő volt, szabadelvű programmal.
Társadalmi s politikai téren a nemzeti művelődés előmozdításában s a közszellem ébresztésében jótékony példával és hathatós tettekkel működött közre. Kazinczy emlékére nemzeti ünnepet rendezett és Kölcsey emlékszobra létesítésében is fontos szerepet játszott. Írási a Pesti Naplóban és egyéb folyóiratokban jelentek meg. 1879 -ben a szegedi árvízvédelemhez kormánybiztosnak nevezték ki. Így írt erről a kortárs Mikszáth Kálmán, egy kis karcolatában :
A percsórai kormánybiztos
Kende Kanut magas, szikár ember, őszülő hajjal és szakállal. Prototípje az örök ifjúságnak. Csak valamivel komolyabb Beöthy Algernonnál, és csak valamivel kisebb mameluk Horváth Gyulánál.
Kende Kanut fiatal korában kitűnő bánásmódot tanúsított a nők körében és igen ügyesen kucsérozott, eleganciával tudott mulatni a cigánnyal, s ruháit az első szabónál varratta.
S ezért lett ő percsórai kormánybiztos.
*
Kende különben becsületes ember, s ő maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ő miként jutott a vízműépítészeti tudományhoz. Dehát elvégre is azt gondolta, hogy az úr pokolban is úr, s már az magától beleszületik mindenféle tudományba. Így fogadta el a percsórai kormánybiztosi hivatalt, hihetőleg a fizetés kedvéért, s így jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe.
*
A kormány az első napokban, midőn a Tisza rohamosan áradni kezdett, nagy indolenciát tanúsított. Még Kendét sem küldte le, kinek szavazatára a költségvetés tárgyalásánál szüksége volt. Ebbeli mulasztását csak az menti, hogy Kende úgy sem értett a dologhoz.
*
Kende iránt, dacára rokonszenves egyéniségének, elejétől fogva nem volt semmi bizalom, mert dilettantizmusát sem nem volt képes (s dicséretére legyen mondva), sem nem akarta takarni, már pedig éppen a szegedi szójárás szerint »a tanulatlan doktor kész hóhér«.
Az árvíz után Erzsébetfalván vett birtokot és ide költözött. Halála után a birtoka területén lévő Szőlőhegy utcát róla nevezték el.
Forrás: Nagy I.: Magyarország családjai
Nagy D.: Pe. és Sor. Helyismereti Bibliográfiája

 

Nolipa István Pál

Erzsébetfalván született 1907. április 17-én. Autodidakta művész, erős baloldali elkötelezettséggel. Több művészeti ágat is kipróbált, a két világháború között színdarabokat rendezett, meghatározó szerepe volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjában.
1945 után az erzsébeti rendőrség vezetője, később a Képző- és Iparművészeti Gimnázium igazgatója volt.
Festészetét az expresszív formaképzés és a szociális érzékenység jellemezte, jellegzetes munkás témájú képei Van Gogh, Derkovits és Déri Huba hatásairól tanúskodnak. 1945 utáni naivizáló képein az általa kedvelt motívumokat (lakótelep, ipari üzem) mozgalmi figurák arcképével kombinálta.
A hatvanas évek végétől a hiperrealizmus határozta meg festészetét. Ez utóbbi korszaka a legizgalmasabb, amelyben a szocreál és a naiv hiperrealizmus, csak rá jellemző parodisztikus formáit teremtette meg.
1986 decemberében Budapesten hunyt el.
Forrás: Artportal.hu (Bárdosi József)

 

Ratkó Anna

1903. augusztus 19-én az Esztergom megyei Párkánynánán született tizenhárom gyermekes munkáscsalád tizenegyedik gyermekeként. 1919-ben családja Budapestre, pontosabban Csepelre, majd Erzsébetfalvára költözött. Még nem volt 12 éves, amikor munkába állt, mivel a családnak egyszerre hat tagját vitték el katonának. Testvéreivel és édesapjával először a soroksári úti Fegyver-és Gépgyárban dolgozott, mint „gépmunkásnő”. 14 évesen a Fegyvergyár női munkásainak szakszervezeti bizalmija lett.
Egyik szervezője volt az 1919 év elejei dél-budapesti munkásfelvonulásnak, majd részt vett a fegyvergyári megmozdulásokban, sztrájkokban, háborúellenes akciókban, tüntetéseken. 1919 augusztusában elfogták, majd házi őrizetbe helyezték.
A szintén Soroksári úti Hazai Fésűsfonóban, ahol 1921-től cérnázóként, szövőnőként dolgozott, a gyári munkásnők főbizalmija lett. Elnöke volt a Textilipari Munkások szakszervezete erzsébeti csoportjának, majd 1922-től a Textilszakszervezet Központi Vezetőségébe választották.
Férjével, Bíró Károly bőripari szakmunkással együtt, aki szintén szakszervezeti vezető volt 1927-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, 1929-1934 között a Demény-frakciónak is tagja lett.
1945 április 2-án delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon újra mandátumot szerzett, és a Nemzetgyűlés jegyzője lett. Az 1947-es, majd az 1949-es választásokon is bejutott a törvényhozásba. A kommunista hatalomátvétel után, az 1949. június 11-én megalakult kormány népjóléti minisztere lett.
Minisztersége alatt teljessé vált a szovjet minta adaptáció nélküli követése.
1953. február 8-án lépett életbe a népességszabályozási rendelet, amelyben megtiltották a terhesség művi megszakítását (abortuszt), és propagandát folytattak a születések számának – akár házasságon kívül is! -növelése érdekében. A „törvényhez” kapcsolódó propaganda jelszó szerint: Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség! (A népnyelv az 1952-1956 között születetteket nevezi Ratkó-gyerekeknek.)
Ratkó Anna kormánytagsága pedig 1953. április 18-án ért véget.
A Nagy Imre kormány megalakulásával végleg kikerült a felsőbb politikai körökből. Sokáig jelen volt még ezután is a közéletben, de már csak díszként. A Központi Vezetőségnek például 1956-ig tagja maradt. Sokáig betegeskedett, felépülését követően nyugdíjba vonulásáig a SZOT titkáraként dolgozott.
1956-ban a forradalom idején többször rátörtek pesterzsébeti lakására. Egy ízben, amikor már huzamosabb ideje nem tartózkodott otthon, fegyveresen is rátörtek az üres házra.
1957. január elsejével kérte nyugdíjaztatását. 1968-ig még elnöke maradt a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének.
1981. július 20-án, Budapesten hunyt el.
Forrás: Kocsis Piroska: A szövőszéktől a miniszteri bársonyszékig /www.archívnet.hu/

 

 

Sütő Irén

(Pesterzsébet, 1926. máj. 16. – Bp. , 1991. okt. 20.): színésznő. A SzAk-n 1995-ben kapott oklevelet. majd a József Attila Színházhoz szerződött. 1957-től 1962-ig a Vígszínház tagja volt, 1962-től haláláig a Thália Színházban játszott. A Reflektor Színpad alapítója és művészeti vezetője 1978- 1990 között. Elismert és sikeres versmondó volt. Több alkalommal önálló estet is rendezett. Megjelenése és hangja elsősorban a nagy tragikai szerepekre predesztinálta – Elektra , Iphigeneia-, de ezeket csak a rádióban játszotta el. Nemesen szép, tiszta beszéde mind színpadon, mind rádióbeli alakításainak egyik fontos eszköze volt. Egy időben pantomimmel is kísérletezett Gera Zoltán társaságában.
Filmszerepeiből kiemelkedik a Gázolás (1955) Gerlóczy Beája, de játszott kisebb -nagyobb szerepeket a császár parancsára, a Csigalépcső, az Alázatosan jelentem, a Nyár a szigeten, a 141 perc a befejezetlen mondatból című produkciókban. 1979-ben Érdemes művész címet kapott. Sokak emlékezetében, mint a Szabó család Angélája él.
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon

 

Szecsődi Irén

Operaénekesnő (szoprán) 1917. június 6-án született Budapesten. (Eredeti neve Sitzwohl)
Tanulmányait 1941 és 1947 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Molnár Imre növendékeként. 1947-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Főbb szerepei: Cso-cso-szán (Pillangókisasszony), Mimi (Bohémélet), Liú (Turandot), Violetta (Traviata), Margit (Faust), Euridice (Orpheus), Melinda (Bánk Bán), Cselédasszony (Vérnász), Pamina (A varázsfuvola), Antónia (Hoffmann meséi), Micaela (Carmen), Lány (Székely fonó), Császárné (Háry János) Oratórium- és hangversenyénekesként is gyakran fellépett. Európa több országában vendégszerepelt.
Egyéniségének bája, hangjának nemes csengése magas fokú stíluskészséggel és szerepmegformálással párosult. Több évtizeden át Pesterzsébeten élt, rendszeres fellépője volt a helyi zenei eseményeknek. A Magyar Állami Operaház örökös tagja, kétszeres Liszt-díjas, Érdemes Művész volt, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének kitüntetettje.
2001. június 20-án, életének 85. évében érte a halál.
Forrás: Muzsika 2001. aug.

 

Török Flóris

Csáfordi és jobbaházi Török A. Flórián 1825-ben született Tapolcán -Apja Török Antal, tanító (ő maga Török János 1848/49-es honvéd őrnagy öccse). Magyar, református. 1843- közvitéz, a forradalom kitörésekor őrmester a 32. Estei Ferdinánd gyalogezred 3. zászlóaljánál.
Alakulatával 1848 nyarán részt vesz a délvidéki harcokban. Szept. 16 -tól hadnagy a pesti önkéntes csatár-, illetve a 14. honvédzászlóaljnál a Jellačiċ elleni seregben. 1849. febr. (jan. 1)- főhadnagy és segédtiszt Perczel tábornok mellett. Jún. 14. áthelyezik a Tokajban szerveződő 97. zászlóaljhoz Júl. 6. (1) százados a 39. gyalogezred Cegléden alakult 4. zászlóaljánál a tiszai hadseregben.
1867/68. a fővárosi honvédegylet tagja. A kiegyezés után adóhivatali végrehajtó, majd tizennyolc éven át Pest város rendőralkapitánya. (1870-szabadságolt állományú honvéd százados, 1872. leköszön.)
Erzsébetfalva egyik alapítója és első helyettesbírája. A helyi iskolaalpítás kezdeményezője, bár az intézmény avatását már nem élhette meg, 1878-ban elhunyt. Sírja a Pesterzsébeti temetőben található.
Forrás: Bona Gábor:
Kossuth Lajos kapitányai

 

Tamási Lajos

Nagykónyi, 1923 jan.1-Budapest 1992. nov. 26. József Attila -díjas költő
Nevéhez fűződik az 1956-os forradalom legismertebb verse a Piros vér a pesti utcán.
Az emberi értékek közül a cselekvést tartotta legtöbbre. Lelkének utolsó lobbanásáig hitte, hinni akarta, hogy valóra válthatók ifjúkori álmai, amelyek Pesterzsébeten nevelték fel benne az igazság, a jóság, a szépség, a tisztaság szeretetét. Azt, hogy az ember szabad és boldog is lehet. Mint a mesebeli harmadik fiú, anyja és apja jussáért, a szegénység felszabadulásáért, anyagi-szellemi-erkölcsi felemelkedéséért vágott neki az útnak. Úgy indult el, hogy egy felszabadult ifjúnak 1945-ben indulnia kellett. Költői nyelvével „hadat üzent a halálnak”: a verset szerszámnak tekintette, mellyel az anyag és lélek átgyúrható, a szabadság örök műve megteremthető. De meddig is tartott a végtelen meghódítására törő boldog szerelmes lobogás? Néhány évig? Ameddig a kor álma a költő saját álma lett? „ Apám gyalog járt régen. Sápadt /arca kékre merevedett / hajnalban rácsapott a bánat, /soha fel sem melegedett. (…) / – Oh, drága tűz kell a világnak, / hogy földerüljön lelketek, / s olyan szelek, akik ha szállnak, / jókedvre melegítsenek, / s hogy konok telek fagyosságát / örökre oldja bennetek: / a zsarnokság mindenik házát / fölgyújtanám tiértetek, / hogy annál melegedjetek.” Lobog az álom fáklyája ma is, minden síron, gyászon és sötétségen át, habár keservesen. E költészet remegő fényénél mégis jól látható, mi történt velünk a mélyben, mi történt ebben az önérzetében sokszor megsértett néppel. Hiszen magától értetődik, hogy a magyar nép költőinek is előbbre valónak tartotta és tartja a cselekvést! És ma is hallja, ahogy az ötvenes években, hogy jól megy a sorsa, „szorongva hallgatja, hogy boldog”. Tamási, a forradalmárköltő korán szembefordult a korlátlanul cselekvő hatalommal, melynek a munkások hivatkozási alapnak, kizsákmányolandó anyagnak, lövetni való tömegnek, akasztani való bolondnak kellettek. A kemény, férfias eszményeihez, barátaihoz, szeretteihez, népéhez hű, változni, érzéseiben és gondolkodásában elmélyülni mindvégig képes költőből hamarosan „ revizionista ellenforradalmár” lett; az ifjan még a cselekvés elsőbbségét hirdető az utolsó verseskötetéhez (Zugligeti ősz, 1985) olyan mondatokat írt, amelyek az 1993-ban megjelent Hazatéréshez annál is jobban illenek:
„Ami történik, jobbára rajtunk kívül és nélkülünk történik, s hogy a világot alakíthassuk a legszűkebb körön túl, még saját sorsunkat illetően is, legtöbbször öngyötrő sóvárgás marad.”

Benke László
Pesterzsébet
Mióta elhagytalak titeket, poros utcák,
te szűk világom, szabad és merész
vágyaimon fölkapva s elsodorva,
de sokszor idegenben jártam én
magányosan és félszegen, kerülve-
a hangos szót, a sírást is magamba
fojtva: csak egyszerűen anyámnak
s holt apámnak kerestem volna jussát.
S még most is elfog néha a gyanakvás
a hegyi villák pompáján, kerti-ház
magányos gőgjén, lakásnyi garázs
láttán: vajon miféle népek lakják?
Mifléle itt az öröm és a gyász,
mit zúgnak itt a vadgesztenyefák?
mosókonyhák marása ég szívemben,
anyám messze, tud engem idegenben.

 

 

Zsigmond Ede

Költő, Pesterzsébeten született 1916. május 18-án. Tanári diplomát szerzett, de tanári álláshoz nem jutott. versei főleg a Népszavában jelentek meg. Életében egyetlen verseskötete jelent meg Elszántan és szelíden címmel. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, a keleti harctéren halt meg 1944-ben, ismeretlen körülmények között.
Radnóti Miklós így értékelte verseskötetét a Nyugat 1939/5 számában: Zsigmond Ede első verseskönyvében van valami az almanach-líra bájából, kedvességből és persze nyelvi és formai indulattalanságából is. És ehhez a világlátáshoz és nyelvi készséghez járul az a határozott, tudatosan vállalt és rokonszenves világnézeti felelősség, mely nélkül „költőit” nem tud elképzelni. Bizonyára ezt a kettőséget is ki akarta fejezni könyve címével
De a versekben nem férnek meg egymással ilyen dallamosan és tetszetősen az egymástól idegen elemek. Anyagán mindig meglátszik a formáló szándék, sőt akarat, de az alapanyag legtöbbször igénytelen. Az előbbi jellemzésre természetesen kínálkozó példa a Vigyázz! című verse.
Vigyázz! ha tiszta lányt ölelsz, ha
szívedig fáj a csók,
mert nem csak símogatni, ölni
is tudnak csöpp kacsók.,
írja a vers közepén s én a kacsót most láttam fiatal költő könyvében először, s bevallom, mosolyogtam rajta. S különösen bájologva illeg a szó, ha elgondoljuk, hogy ugyancsak ennek a versnek utolsó két strófája így hangzik:
…Különben mindegy. Hisz az ember
vigyáz vagy nem vigyáz,
holnapra megfullasztja úgyis
a méregízű gáz,
végez velünk maholnap úgyis
a fegyver, bomba, tank
s mert nem lesz már harangozó
majd önként kondul meg fölöttünk
valahol egy harang.
Persze a versek olvasása közben egyre nyilvánvalóbb, hogy hangváltásról van szó és a fejlődés az előbbi költemény végéről idézet két szép strófaköltői állapota felé mutat. Ennek ellenére azonban az egész kötet túlságosan illedelmes, – s első kötet! Kevés benne a nyelvi képzelet, a képek gyakran kelléktárból valók, szavát tündérek és manók lesik; hipp-hopp támad a friss tavaszi reggel,földi bánat, hetvenhét törpe vonul és hófehérszínű táltos paripa nyargal,- s mind ez egyetlen versben. A meglátás legtöbbször nélkülözi a művészi alakítást, de a hanglejtés gyakran szép. Verseinek még nincs saját levegője, az itt – ott nyílóvirágok és a néha-néha felbukkanó állatok sem különböznek az ún. költőitől. Ha felmerül egy-egy váratlan ötlet, a nyelv nem bírja követni, verselésén is ez a gyakran vereséggel végződő küzdelem látszik.
S ezek a bíráló megjegyzések akkor kapják meg helyes hangsúlyukat, ha megjegyezzük, hogy a könyv néhány nagyon szép verse megérdemelte volna a gondosabb válogatást. A költő tehetsége kötelezi a válogatásra s az igényességgel önmagával szemben. És Zsigmond Ede lehet igényesebb. Szép jelzője, ötletes ríme gyöngébb verseiben is akad. A Hazajött az apám, a Csoportosulj a tieiddel! a József Attila meghalt, a Halott a házban és az Elszántan és szelíden című versei egészükben is szépek, jól szerkesztettek, nemes mozdulatúak és rokonszenvesek.